Szõlõcukor. Ez képezi a vércukrot. A legtöbb szénhidrát szõlõcukorra bomlik le az emésztés során és ilyen formában szívódik fel a vérbe. A glukóz a szervezet legfõbb energiaforrása.

Miért fontos a vércukor ?

A vérben található cukor a szervezet sejtjeinek legfontosabb tápanyaga. Bizonyos sejtek, például a vörösvérsejtek és az idegsejtek csak a glukózt képesek tápanyagként hasznosítani. Így könnyen belátható, miért veszélyes a vércukorszint csökkenése, fõleg ha tudjuk, hogy idegsejtjeink mindössze néhány percnyi "raktárkészlettel" rendelkeznek glukózból. Mivel a túlzottan magas vércukorszint ugyancsak károsítja a sejteket, érthetõ, miért alakult ki szervezetünkben rendkívül bonyolult mechanizmus a vércukorszint szabályozására.

Mi a cukorbetegség ?

A cukorbetegség tulajdonképpen az említett szabályozó mechanizmus sérülése. A cukor csak az inzulin nevû hormon segítségével képes bejutni a sejtekbe. Az inzulin a hasnyálmirigy szigetecskéinek béta sejtjeiben termelõdik, és onnan közvetlenül a véráramba jut. Fõ feladata, hogy a sejtek felületén lévõ érzékelõkhöz kapcsolódva kaput nyisson a cukornak (glukóznak), elõsegítse annak bejutását és elégetését a sejt belsejében. Ez a folyamat a szervezet energiatermeléséhez szükséges. Cukorbetegség esetén e hormon abszolút vagy relatív hiánya, illetve nem kielégítõ mûködése okozza a problémát. A lényeg, hogy a vérben felszaporodó cukor nem képes bejutni a sejtekbe, amelyek így valójában "éheznek".
Ha a cukor nem jut be a sejtekbe, hanem a vérben felhalmozódik (a vércukorszint emelkedik) csökken az energiatermelés, a szervezet legyengül. A vércukor emelkedésnek a szomjúság, szájszáradás, a sok vizelés, viszketés stb. a tünete. A szervezet gyengülése fogyásban, rossz közérzetben, a fertõzések iránti fogékonyságban, nyugtalanságban, idegességben nyilvánul meg. Egyénenként nagyon változó azonban, hogy milyen magas vércukor milyen fokú tüneteket okoz. A 2-es típusú diabétesz gyakran tünetszegény, 10-15 éven át is fennállhat anélkül, hogy panaszt okozna. Elõfordulhat, hogy a cukorbetegséget a kezdetét követõen 15-20 évvel fedezik csak fel, nemegyszer súlyos késõi szövõdményei révén. A közérzet alapján nem lehet megítélni a vércukor szintjét !