A cukorbetegség (diabetes mellitus, diabétesz) évezredek óta ismert. A betegséget már idõszámításunk elõtt 1550-ben leírták. Az indiai Susruta az i.e V-VI. században észlelte, hogy a betegek vizelete mézízû és vonzza a rovarokat. Már õ ismerte a cukorbetegek két nagy csoportját – az idõsebb, elhízott betegek csoportját és a fiatal, vékony betegekét, akik akkoriban csak rövid ideig éltek.
Azt, hogy a betegség egyik jellemzõje az édes vizelet ürítése, Euróban csak a XVII században ismerte fel újra Thomas Willis. Paul Langerhans 1869-ben írta le a hasnyálmirigyben elhelyezkedõ sejteket, melyek csoportokat, szigeteket alkotnak. Róla nevezték el az ún. Langerhans szigeteket. Ezekrõl kiderült késõbb, hogy sejtjei, a béta-sejtek egy fehérjeszerû anyagot, inzulint termelnek. Az inzulint 1921-ben fedezte fel Torontóban Frederick Banting, Charles Best, James Collip és J. Macleod. Az inzulin felfedezése óriási jelentõségû volt, hiszen rengeteg ember életét mentette meg. A felfedezést 1923-ban Nobel-díjjal ismerték el. (A diabétesz történetérõl bõvebben itt olvashat.)

Cukorbetegség a világban és Magyarországon

Becsült adatok szerint legalább 246 millió ember szenved cukorbetegségben a világon és ha a jelenlegi tendenciák nem változnak, akkor 2025-re megduplázódik a számuk.

Sajnos nincsenek pontos hazai adataink a betegek számára vonatkozóan. A cukorbetegek számát kb. 800.000-re becsüljük, a betegeknek csak mintegy fele tud a betegségérõl. A félmilliónyi ismert hazai cukorbeteg közül mintegy 30.000 lehet 1-es típusú cukorbeteg. A 15 éves kor alatti 1-es típusú betegek száma 2200-2500 közötti.
Meg kell állapítani, hogy mind az 1-es , mind a 2-es típusú diabétesz gyakorisága folyamatosan emelkedik hazánkban. A 2-es típusú cukorbetegség esetében ennek alapvetõ oka a járványszerû elhízás, az egészségtelen, mozgásszegény életmód, az egészségtelen táplálkozás. Ez jelzi a megelõzés lehetõségeit – mozgás, egészséges táplálkozás.

Mi is cukorbetegség ?

A diabétesz mellitusz több betegséget rejt magába, melyek közös jellemzõje az emelkedett vércukorszint. A diabéteszt, mint szindrómát, tünetcsoportot is szokták e miatt említeni. A diabétesz lényege, hogy elégtelen inzulin elválasztás és/vagy hatás miatt emelkedik a vércukorszint és ez károsítja a szervezetet. Nem megfelelõ kezelés esetében szövõdmények alakulnak ki.
A gyomor mögött elhelyezkedõ hasnyálmirigy un. béta-sejtjei termelik a már említett inzulint. Az inzulin teszi lehetõvé, hogy táplálékunk egyik fõ energiahordozóinak, a szénhidrátok többségének alapköve a szõlõcukor (glukóz) hasznosuljon. Az inzulinra érzékeny szervek, az izom, zsír és máj sejtjei csak az inzulin segítségével tudják a glukózt felhasználni. Amennyiben nem termelõdik megfelelõ mennyiségû inzulin vagy az inzulin nem fejti ki a szokásos hatást, mert érzéketlenné válnak az inzulinra érzékeny sejtek, akkor emelkedik a vércukor (glukóz) .

Akkor beszélünk diabéteszrõl, ha a betegek éhomi vércukorszintje (legalább 8 órával étkezés után) ismételten eléri, vagy meghaladja a 7 mmol/l-t. Akkor is cukorbetegséget állapítunk meg, ha a bármikor mért vércukor eléri, vagy meghaladja a 11,1 mmol/l-t és a betegnél jellegzetes tünetek jelentkeztek.
Bizonytalan esetekben, vagy szûrés jelleggel szokták alkalmazni az ún cukorterhelést (OGTT). Ennek lényege, hogy terhelés elõtt (legalább 12 órás éhezés után) és 75g glukóz elfogyasztása után 120 perccel mérik a vércukorszintet. Abban az esetben, ha a terhelés elõtti vércukorszint 7 mmol/l alatti, a 120 perces pedig 7,8 és 11,1 mmol/l közötti akkor ún. csökkent glukóztoleranciáról (CSGT vagy IGT) beszélünk.
A glukóz normális szintjének felsõ határa 6 mmol/l a vénás plazmában. Ha az éhomi vércukorszint 6,1 és 6,9 mmol/l közötti, akkor ún emelkedett éhomi vércukorszintrõl beszélünk (rövídítése IFG).

A csökkent glukóztolerancia és az emelkedett éhomi vércukorszint még nem diabéteszt jelent, de kóros, mert a szénhidrátanyagcsere zavarát jelzik. Az esetek jelentõs részében késõbb diabétesz alakul ki, illetve nõ a szív-érrendszeri betegségek veszélye.

Milyen tünetek alapján merül fel a cukorbetegség gyanúja ?

A betegség tünetei változatosak, hiszen a tünetmentes véletlen felfedezés mellett a drámai kezdet, akár kóma is elõfordulhat.
A magas vércukorszint, az ún. hiperglikémia esetében megnõ az ürített vizelet mennyisége. Ez annak következménye, hogy bizonyos vércukorszint felett (általában 10 mmol/l felett) a vizelettel glukóz is ürül és az ürülõ cukor vizet ragad magával. A vízvesztés pedig szomjúságérzetet okoz. Elõfordul, hogy elhúzódó sebgyógyulás, ismételten jelentkezõ pattanásos bõrbetegség, viszketés, nõgyógyászati folyás hívja fel a figyelmet a cukorbetegségre. A hiperglikémia miatt szemészeti szövõdmény alakulhat ki, látászavar is jelentkezhet. Lehetséges, hogy a szemészorvos a szemfenéken észlelt jellegzetes elváltozások alapján hívja fel a diabéteszre a figyelmet. Megtartott étvágy mellett a testsúly csökkenhet, mivel a glükóz nem tud beépülni a szervezetbe. A beteg a tünetekhez hozzászokhat, ezért elõfordul, sajnos nem is ritkán, hogy a diabétesz szövõdményeit észleli elõször az orvos.