A vércukor önellenõrzés (self-monitoring of blood glucose: SMBG) lényege, értelme hogy a beteg a saját vércukrát meghatározva módosítani tudja kezelését pl. inzulinadagját, diétáját. Az 1-es típusú, de a legtöbb inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbeteg esetében sem biztosítható kielégítõ anyagcsere-állapot a beteg által végzett rendszeres vércukor önellenõrzés nélkül. Az 1-es típusba tartozók számára "létfontosságú" a folyamatos inzulinkezelés és a napi többszöri vércukor ellenõrzés. Vércukor önellenõrzés nélkül az intenzív inzulinkezelés "vakrepüléshez" hasonlítható, amely a hipoglikémiák fokozott kockázatához vezet.

Ma már mintegy tucatnyi vércukormérõ készülék közül választhatnak a betegek. A készülékek között méltán népszerûek a magyar gyártmányú, kitunõ minõségû D-Cont készülékek. A vércukor önellenõrzés alapfeltétele a mérések megfelelõ technikájának ismerete. Pl. honnan történjen a vérvétel, milyen legyen a vércsepp, mely idõpontokban célszerû mérni. Az önellenõrzés tehát a jó kezelés egyik feltétele, nem pedig csak annak feljegyzése, hogy az adott pillanatban milyen volt a beteg vércukra.

Ma már létezik ún. folyamatos vércukormérõ monitor rendszer is (részletesen az "Egyéb kezelés" menüpont alatt olvasható). A bõr alá bejuttatva egy kicsiny katétert, az annak végén elhelyezkedõ érzékelõ szenzor napi több száz mérési eredményt szolgáltat. Az egész készülék egy mobiltelefon méretének megfelelõ. Fontos segítséget adhat pl. a labilis cukorbetegek kezelésének módosításához azzal, hogy vércukorgörbét rajzol fel.

Ajánlások vércukor önellenõrzésre

Nem inzulinnal kezelt diabéteszesek: heti 1-2 alkalommal (étkezés elõtt és étkezés után 2 órával).
Inzulinnal kezelt betegek: napi 2 alkalommal (csúsztatott méréssel)
    elsõ nap: reggeli elõtt és után
    második nap: ebéd elõtt és után
    harmadik nap: vacsora elõtt és után
    negyedik nap: lefekvés elõtt és reggel
Íly módon a kezelési értékeket rögzítve teljes körû áttekintést kaphat a beteg (és gondozóorvosa) anyagcsere-egyensúlyáról, valamint az esetleges rendszerbeli hibákról. Amennyiben a reggeli vércukrokkal probléma lenne, a lefekvés elõtti és reggeli elõtti mérés között éjjel 2 óra tájban is célszerû megmérni a vércukrot.
Intenzifikált inzulin terápiával kezelt betegek: napi 4-5 mérés szükséges.
Ez azt jelenti, hogy minden inzulinadás elõtt, valamint egyik fõétkezés után célszerû rendszeres vércukormérést végezni, mert csak íly módon lehet kivédeni a vércukor túlzott megemelkedését (10 mmol/l fölötti), illetve túlzott csökkenését (3 mmol/l alatti /hipoglikémia/).
Az inzulinadások elõtti vércukormérések jól informálnak arról, hogy megfelelõ-e az egyéni inzulinadagolási rendszer (algoritmus), megfelelõ-e mind a bázisinzulinok, mind az étkezési inzulinok adagja.
Az étkezés utáni mérések pedig egyrészt igazolják az étkezési inzulinok helyes, vagy helytelen adagját, illetve fontos iránymutatással szolgálnak a cukorbetegeknek az egyes szénhidrát-féleségeknek a saját szervezete esetében tapasztalható vércukorszint-emelõ hatásáról, a glikémiás indexrõl.

Minden inzulinnal kezelt betegnél szükséges idõnként az éjszakai értékek ellenõrzése !

Ne feledjük, egy mérési eredmény önmagában nem értékelhetõ !

A normális vércukorértékek

    éhomi: <= 5,5 mmol/l
    étkezés után (2 órával): <= 7,5 mmol/l

Vércukor önellenõrzés feltétlenül szükséges az alábbi esetekben:

• terhesség
• éjszakai hipoglikémia gyanúja
• ketonuria
• betegség (különösen hányás vagy hasmenés)
• szokatlan aktivitás
• folyamatosan magas, vagy alacsony vércukor tünetei
• étkezési idõpontok megváltozása
• utazás idõzóna átlépésével

Sajnos – a jelenleg rendelkezésre álló eszközök ellenére is – a vércukor önellenõrzés képezi az inzulinkezelés leggyengébb láncszemét. Részben azért, mert a vércukormérõ csíkok nem mindig állnak megfelelõ mennyiségben rendelkezésre, részben, mert beszerzésük túlzott anyagi megterheléssel jár. Fõként pedig azért, mert ez a kezelés "legfájdalmasabb" összetevõje, mivel az érzõ végkészülékekkel legjobban ellátott ujjbegyek szúrása a legkíméletesebb eszközzel is, nem elhanyagolható fájdalommal jár.

A vércukor önellenõrzés technikája

A vércukormeghatározás menete 7 lépésben:

1.	Elõször készítsük elõ az összes szükséges eszközt (tesztcsík, mûszer, szúrólándzsa stb.) Helyezzük üzembe a vércukormérõ készüléket.
2.	Alaposan mossunk kezet szappannal, majd töröljük szárazra ujjainkat (alkoholos fertõtlenítés nem szükséges).
3.	Ha még nem történt meg, akkor a tesztcsíkkal karibráljuk a készüléket, illetve ellenõrizzük, hogy helyesen van-e beállítva.
4.	Ezt követõen szúrjuk meg az ujjbegy oldalát, a körömtõl 2-3 mm-re. Itt kevésbé fájdalmas, és hosszú távon sem károsítja a tapintóképességet. Minden vizsgálatkor másik ujjunk másik oldalát szúrjuk meg, így csak ritkán kerül sor ugyanarra.
		Az ujjbegyszúrásra bármelyik kézujj használható, az oldalsó, vérerekben gazdag részeken. Az ujjbegy közepe, a finomtapintás helye azonban kímélendõ. Kapilláris vér a fülcimpából is nyerhetõ.
5.	Enyhe masszírozó mozdulatokkal nyomjunk ki egy legalább lencsényi vércseppet úgy, hogy jól láthatóan függjön az újjunkon. Segíthetünk az ujj tövétõl az ujj hegye felé irányuló masszírozással (fejéssel).
6.	Ha már elég nagy a vércsepp, egy határozott mozdulattal helyezzük elkenés nélkül a tesztrész közepére, hogy az a tesztmezõt fedje. A csíkra ismételten rácseppenteni tilos !
7.	Gondosan jegyezzük föl a vércukorértéket a kezelési naplóba ! A kezelési napló megjegyzés rovatába feltétlenül rögzítsük az esetleges eseményeket (pl. hipoglikémia stb.).

Mire figyeljünk ?

Mindig helyesen kódolt készüléket használjunk.

A megfelelõ nagyságú vércsepp a pontos mérés alapfeltétele. Nagy vérigényû csíkoknál a kisebb vérmennyiség mérési hibát okozhat. Tilos a csíkra ismételten rácseppenteni!

Túl sok vér A vér nem folyhat ki a tesztmezõbõl.	Túl kevés vér A tesztmezõt a vérnek teljesen be kell fedni.	A vér elkenése A tesztmezõt nem szabad érinteni. A vért NEM elkenve kell felvinni.

Fontos, hogy használat közben a tesztcsíkokat ne érje nedvesség.

Figyeljünk a készülék tisztaságára, különösen a fotometriás elven mûködõ mérõk esetében.

Ügyeljünk a tesztcsík szavatosságára. Lehetõleg olyan tesztcsíkot válasszunk, amelynél a doboz felbontása nem befolyásolja a szavatossági idõt.